dal

Nem kertelek, egy magyar online szerepjátékra írtam ezt a művet, ugyanis egy bárdom van. Remélem nyerni fogok, szorítsatok ti is.

[Bárdverseny - Színpadon]

* Louis felmegy a színpadra. Bordós leple lobog mögötte.
- Köszönöm a felkonferáló szavakat. Öröm újra itt lenni. Nos, igazából nem készültem, hiszen a zene önkifejezés. Most nagyon ünnepi hangulatom van, így improvizálni fogok, itt és most. A dal címe talán... hmmm... Ünnepi káosz. - azzal háta mögül előkapja szeretett gitárját, Eszperanza-t, melynek meggypiros teste talán még mélyebb kontúrt ad ében nyakának.

Először dallammal kezd. A hangsorban sok mély hang van az elején, ennek ellenére mégis vidám, és kellemes. Majd egy hirtelen ugrással átcsap a magas sorba, és a dallam is felgyorsulerre a pár pillanatra. Majd megszólal, de feje továbbra is le van hajtva, s csak a kalapot látni kobakján.

- Jer hát, parázs,
Lelkemnek ádj
Erős, érző szavakat,
Kezembe meg parazsat.

* Azzal ujjai végén szikrák kezdenek pattogni, melyek a húrokon levő esszenciával kapcsolatba lépve fenyő illatot árasztanak, mely belengi hamar a helyet. E mellé az eszencia fehér, hópehelyhez hasonló darabokban elkezd lehullani a hő hatására. Igazi ünnepi hangulat, és amennyire tudja, itt nem szokott hó esni, úgyhogy egy kis öröm lehet azoknak akik tudnak örülni neki. Közben ismét lejátssza az előbbi dallamsort, majd éneklésbe kezd.

- Eljött hát a Télapó,
Ajándékra várva
Sok kis gyermek csillogó
Szemeit találva.
Azonban ez kicsit más,
Talán nem is Mikulás?

Nem nem nem ez most merőben eltér
Az angyalokon néha egykét szarv elfér
És a démonokra csak úgy gondoljatok,
Mint a szenet hordó, apró krampuszok.

Itt van most a szobában,
Hasa jól megremeg,
Viccet hallott valakitől,
Amely igen remek.
Na de kérdem Mikulás:
Mi lett rajtad olyan más?

* Itt megváltozik a dallam, lopakodó, settenkedő ritmusa lesz, mintha osonna valaki.

- Ahogy jobban megnézem,
Láz csillog a szemében
Talán az előző háznál
Megkérdezték: Nem boroznál?
Apó nem ivott még olyat,
Lehúzott egy jó butykosat
Azóta ha ember látja,
S furcsállja, hogy nem csak pozsga
De borpárlat is kiült a
Mosolygós arcra.

* Ismét felpörög a dallam, megint visszatér a vidám stílushoz, de nem egyezik meg az előző verzióval. Az improvizálás gyönyörei.

- Ezután a Mikulás
Kicsit talán más
Ha a kéménybe talál,
Leér, nem vitás.
A kérdés már csak az maradt,
Hogyan ér majd földet
Mert nincs föld a talp alatt,
S széke most egy rönk lett.

Fel is pattan, farát fogva
"Ki gyújtott be a kazánba?"
Aztán hogy elszálljon búja,
Meghívják már egy kis borra.

Nem nem nem ez most merőben eltér
Az angyalokon néha egykét szarv elfér
És a démonokra csak úgy gondoljatok,
Mint a szenet hordó, apró krampuszok.

Megégett nadrággal
Elszelel folytatni
Az ajándékokat ma
Szét kell hordani

De ti otthon, akik vagytok
Az asztalra tejet rakjatok
Attól legalább a Mikulás
Nem lesz ismét enyhén piás

Nem nem nem ez most merőben eltér
Az angyalokon néha egykét szarv elfér
És a démonokra csak úgy gondoljatok,
Mint a szenet hordó, apró krampuszok.
Mért ne lehetne akkor egy két ferde nap,
Mikor a Télapó is kis kimenőt kap?
Ő is csak ember, kell neki a pihenés,
S hogy ezt hogyan teszi, egyéni a döntés.

* Itt levezetésképpen a dallamot egyre lassítja, majd a szónoklat végén egy akkord lepengetésével zárja a zenét.

- Ne légy hát szomorú,
Apró kis komám,
Nézd csak meg a harisnyát,
Mit találsz, no lám?
Hiába a bódulat,
A jó szív megmarad,
S mindenki majd megkapja
Így is az ajándékokat.

* Azzal meghajol, s közben kezébe kevés magnézium port vesz, ami a még mindig izzó ujjaktól szinte azonnal fehér fénnyel égni kezd. Ezt a levegőbe hajítva rögtönzött tűzijátékkal teszi fel az előadására a pontot. A fenyőillat, a hónak tűnő anyag, mely a húrok folyamatos melegedése folytán folyamatosan hagyja el a megfeszített szálakat, s a dal végén elfogy, és a csillámló hóesés talán mindenki szívébe elhozott egy kis melegséget.
- Köszönöm szépen, Louis LaFonte voltam. Mindenkinek kellemes ünnepeket! - azzal levonul a színpadról, és az előbbi hegedűs felé szól:
- Kicsit besegítettem, hogy oldódjon a hangulat. - szól egy kacsintással, majd a süteményes asztal felé veszi az irányt. Talán van még abból a pudingos csodából.

Egy adag...

Osztálytársaim karácsonyi ajándéka lesz majd ez a 3 vers, amik rovásírásban kerülnek fel egy égetett papírra. Ezeket baglyok szárnyai alá fogom betűzni. Remélem tetszik fog nekik :D Szorítsatok.

A nap

Eljön majd a nap,
Mikor szégyenkezni kell,
De ez téged soha
Ne tántorítson el!
Lesz sok bánat rád
S megannyi alkalom,
Mikor úgy kell köszönnöd
Valahol hogy: Salom.
S ha egyszer eljön az,
Hogy az árpádsávos lobogón
Besárgul majd a fehér,
Ne korhold magad vádlón.
Mindent megtettél,
Jön még kutyára dér,
S a zsidó, ki uralkodik,
Csúfos  halált ér.
Légy hát büszke, ne a mára,
De őseidnek szent sírjára.

Jövő

Hamarosan az évnek vége,
Reménnyel teli nézel előre.
Ha valami nem sikerül,
Vissza ne vessen,
Légy erős, állj fel,
Hogy újjászülessen.
Álmaidra vigyázz,
El ne veszítsd őket,
Inkább a lélek legyen fontos,
S nem pedig a tőke.
Légy mindig vidám,
Az mindig kisegíthet.
Felemeli szíved,
Lerázza majd a terhet.
Lelki társad,
Ha megtaláltad,
Óvd az elmúlástól,
Mert megölheti vágyad.
S barátaidat ne vedd zokon
Holmi nevetséges, apró okon.

Süti

Sokféle a sütemény
S ha jól megnézed
Mindenféle tünemény,
Mely lehet most az éked.
Igaz, van belőle sós is,
S az ember nem is gondolná,
Hogy ez az íz épp valakinek
Nem válik álommá.
De nyugalom, a sósra
Jönnek édes percek,
Lesz még idő mikor
Rajta tejszínhab dermed.
Talán most gyúrás alatt
Nem tűnik minden vidámnak,
De ez az élet sajnos,
Nem csak neked,
De a világnak.
Fel a fejjel,
Jön a sütő,
S édesen megkelve
Kerülsz majd egy asztalon
Ismét terítékre.

Köszöntő

Hát ezt is megértem. Igaz, nem is hittem hogy korábban blogolásba kezdek, talán itt az ideje. Nem a szokványos napló lesz ez, javarészt verseimet teszem fel ide. Valamikor konkrét dolgot fogalmazok majd meg, valamikor csak úgy rímelek. Jelenleg rögtönöző kedvemben vagyok, úgyhogy mára kaptok egy kis versikét, amit e bejegyzés írása, és metál hallgatása közben fogok megalkotni :D

Érzések

Oly sok félék lehetnek,
Felkavarók, nyugtatóak,
Teret maguknak teremtnek,
S nem éppen hivalkodóak.
Vannak köztük megbújók,
Mint a csalfa öröm
Vagy a csalódás,
Ha jönne egy kis üröm.
Vannak azonban intenzívek,
Erősen megnyilvánulók,
Melyek nem maradnak a szívben,
S jönnek-mennek, mint a pók.
Érzelem hálóban
Tengetjük napjaink,
Intenzivitása
Rajtunk múlik csakis,
S ha egyszer a háló
Megszakadna valahol,
Leesnénk róla, úgy gondolom,
Egy helyre, mely hideg, s nincsen sehol...