dal

Nem kertelek, egy magyar online szerepjátékra írtam ezt a művet, ugyanis egy bárdom van. Remélem nyerni fogok, szorítsatok ti is.

[Bárdverseny - Színpadon]

* Louis felmegy a színpadra. Bordós leple lobog mögötte.
- Köszönöm a felkonferáló szavakat. Öröm újra itt lenni. Nos, igazából nem készültem, hiszen a zene önkifejezés. Most nagyon ünnepi hangulatom van, így improvizálni fogok, itt és most. A dal címe talán... hmmm... Ünnepi káosz. - azzal háta mögül előkapja szeretett gitárját, Eszperanza-t, melynek meggypiros teste talán még mélyebb kontúrt ad ében nyakának.

Először dallammal kezd. A hangsorban sok mély hang van az elején, ennek ellenére mégis vidám, és kellemes. Majd egy hirtelen ugrással átcsap a magas sorba, és a dallam is felgyorsulerre a pár pillanatra. Majd megszólal, de feje továbbra is le van hajtva, s csak a kalapot látni kobakján.

- Jer hát, parázs,
Lelkemnek ádj
Erős, érző szavakat,
Kezembe meg parazsat.

* Azzal ujjai végén szikrák kezdenek pattogni, melyek a húrokon levő esszenciával kapcsolatba lépve fenyő illatot árasztanak, mely belengi hamar a helyet. E mellé az eszencia fehér, hópehelyhez hasonló darabokban elkezd lehullani a hő hatására. Igazi ünnepi hangulat, és amennyire tudja, itt nem szokott hó esni, úgyhogy egy kis öröm lehet azoknak akik tudnak örülni neki. Közben ismét lejátssza az előbbi dallamsort, majd éneklésbe kezd.

- Eljött hát a Télapó,
Ajándékra várva
Sok kis gyermek csillogó
Szemeit találva.
Azonban ez kicsit más,
Talán nem is Mikulás?

Nem nem nem ez most merőben eltér
Az angyalokon néha egykét szarv elfér
És a démonokra csak úgy gondoljatok,
Mint a szenet hordó, apró krampuszok.

Itt van most a szobában,
Hasa jól megremeg,
Viccet hallott valakitől,
Amely igen remek.
Na de kérdem Mikulás:
Mi lett rajtad olyan más?

* Itt megváltozik a dallam, lopakodó, settenkedő ritmusa lesz, mintha osonna valaki.

- Ahogy jobban megnézem,
Láz csillog a szemében
Talán az előző háznál
Megkérdezték: Nem boroznál?
Apó nem ivott még olyat,
Lehúzott egy jó butykosat
Azóta ha ember látja,
S furcsállja, hogy nem csak pozsga
De borpárlat is kiült a
Mosolygós arcra.

* Ismét felpörög a dallam, megint visszatér a vidám stílushoz, de nem egyezik meg az előző verzióval. Az improvizálás gyönyörei.

- Ezután a Mikulás
Kicsit talán más
Ha a kéménybe talál,
Leér, nem vitás.
A kérdés már csak az maradt,
Hogyan ér majd földet
Mert nincs föld a talp alatt,
S széke most egy rönk lett.

Fel is pattan, farát fogva
"Ki gyújtott be a kazánba?"
Aztán hogy elszálljon búja,
Meghívják már egy kis borra.

Nem nem nem ez most merőben eltér
Az angyalokon néha egykét szarv elfér
És a démonokra csak úgy gondoljatok,
Mint a szenet hordó, apró krampuszok.

Megégett nadrággal
Elszelel folytatni
Az ajándékokat ma
Szét kell hordani

De ti otthon, akik vagytok
Az asztalra tejet rakjatok
Attól legalább a Mikulás
Nem lesz ismét enyhén piás

Nem nem nem ez most merőben eltér
Az angyalokon néha egykét szarv elfér
És a démonokra csak úgy gondoljatok,
Mint a szenet hordó, apró krampuszok.
Mért ne lehetne akkor egy két ferde nap,
Mikor a Télapó is kis kimenőt kap?
Ő is csak ember, kell neki a pihenés,
S hogy ezt hogyan teszi, egyéni a döntés.

* Itt levezetésképpen a dallamot egyre lassítja, majd a szónoklat végén egy akkord lepengetésével zárja a zenét.

- Ne légy hát szomorú,
Apró kis komám,
Nézd csak meg a harisnyát,
Mit találsz, no lám?
Hiába a bódulat,
A jó szív megmarad,
S mindenki majd megkapja
Így is az ajándékokat.

* Azzal meghajol, s közben kezébe kevés magnézium port vesz, ami a még mindig izzó ujjaktól szinte azonnal fehér fénnyel égni kezd. Ezt a levegőbe hajítva rögtönzött tűzijátékkal teszi fel az előadására a pontot. A fenyőillat, a hónak tűnő anyag, mely a húrok folyamatos melegedése folytán folyamatosan hagyja el a megfeszített szálakat, s a dal végén elfogy, és a csillámló hóesés talán mindenki szívébe elhozott egy kis melegséget.
- Köszönöm szépen, Louis LaFonte voltam. Mindenkinek kellemes ünnepeket! - azzal levonul a színpadról, és az előbbi hegedűs felé szól:
- Kicsit besegítettem, hogy oldódjon a hangulat. - szól egy kacsintással, majd a süteményes asztal felé veszi az irányt. Talán van még abból a pudingos csodából.